Ős-rokonok

• Blog oldal
• Archívum
• 

Köszöntő

Kedves látogató!

Fogadd szeretettel a hazai és más kultúrák közti hasonlóságok oldalát, s ha felkeltette érdeklődésedet, látogass el a www.hunlight.hu oldalra!

 

TARTALOM

A hunokról általában (tanulmány)

A hun államszervezet

Mesék motívumai

Eredetmondák

Kőrösi megkövetése (tanulmány)

Egy orientalista élete

 

NÉPCSOPORTOK

Ázsiai magarok

Hunzák

Szibériai népek

Kazakhsztáni madjarok

Grúzok, oszétek

Kelták

Hunok svájcban

 

 

 

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kelták és magyarok

Belső-Ázsiából, Magógtól származtatja magát mind a két népcsoport.

A III. század végi hanyatlás következtében a kelták nem tudták államszövetséggé szervezni szétszórt törzseiket. Támadták őket északon a germánok, keleten a dákok, délen a rómaiak. Ez a szkíta eredetű lovasnép így kiszorult Közép- és Kelet-Európából.

Mi a közös a magyarokban és a keltákban? Vázlatosan összegyűjtöttünk pár érdekességet.

Nevezetes a kelták anyaistennőben való hite. Az anyaistennő neve Danu, amelyről a magyarországot átszelő Duna-folyó kapta a nevét (Ld. szkíta Anahita). Anu másnéven Panun volt, ezt felfedezhetjük Magyarország másik nevében, Pannóniában.

A kelták a hunokkal együttműködtek a rómaiak ellen (Attila, Isten ostora tanácsadója egy gall druida volt).

Zenéjük pentaton, táncuk páros tánc, amely a magyar csárdáshoz hasonlít a legjobban.

Írország Nyugat-Európa legnagyobb lótenyésztője.

Népművészetükre a turáni ornamentika jellemző.

Nyelvükben, ha páros szerveket írnak le, a „fél” szót használják: pl. fél kar, fél kéz, fél láb. (Erről az érdekes magyar jellegzetességről olvashatsz a nyelvről szóló rovatban.)

Rovásírással írtak mind a kelták, mind a magyarok. A kelták rótt jelei az úgynevezett rúnák. Ebben a kelta szóban a róni (fába vésni)-szógyök fedezhető fel. (A népek közti nyelvi kapocsról, a szógyökről ebben a cikkben olvashatsz).

Vallás: A druidizmus, a kelta papok vallása leginkább a magyar táltosvalláshoz hasonlít. Ez az indoeurópai hitvilág számára idegen. (Ld. bővebben: Catherine és John Matthews �A kelta sámánizmus�)

A magasan szálló sólyom Isten jelképe a keltáknál (a magyarok turulmadártól származtatják magukat, amely a kerecsensólyomnak felel meg).

Az Attila- és Artúr-mondakör közös motívuma az excalibur ( a szó jelentése: elmerült kard)

Érdekesség: Arthur király halálát megfestette egy angol festő, Edward Burne-Jones, és Arthur mellé a magyar Szent Koronát helyezte. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért, azt mondta, ezt látta álmában. A szóban forgó monumentális festmény címe: Arthur elszenderülése Avalonban.

A kép nagyobb felbontásban itt található

A magyar Szent Korona

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Hunok - svájc hegyei között

Véletlenül tévét néztem, és az ECHO-tv-n érdekes műsor volt egy Svájc hegyei közt élő, rovásírással író, turáni ornamentikájú (szarvas, napvirág, tulipán és társai), hagyományú és magukat hun eredetűnek tartó népről. Rá is kerestem interneten, és a műsorban említett Kiszely-tanulmányt is megtaláltam, ebből idézek most nektek, de itt, ezen a címen meg is találjátok az egészet. A kis bekezdés után pedig kedvcsinálónak felpakoltam egy csomó képet.

„Azt gyanítják, hogy a régi hunok utódai. E kis törzs Wallis kantonban lakik, mintegy 4‑5000 lélekből áll, maguk is a hunok utódainak tartják magukat, s sajátságos nyelven be­szélnek, de máskülönben a szomszéd vidékek népeitől alig különbözteti meg őket valami. Majdnem mindnyájan világoskék vagy szürke, zöldesbe játszó szemekkel, szőke vagy barna hajjal, széles csontos homlokkal, kissé kinyomuló járomcsonttal bírnak. Orruk kö­zön­séges, álluk széles, s nyakuk erős és vállaik kiemelkedők, de átlag alacsony termetűek. Nyelvük, mely most a francia nyelv s műveltség gyors terjedése következtében kiveszésnek indult, egyetlen európai nyelvhez sem hasonlít, de alaposan eddig nem is ismertették, valamint szokásaikat sem, de ami világra jutott, az saját mondásaiknak hitelét némileg valószínűvé teszi. Különösen érdekes adat, hogy temetkezésnél a halott mellett több óra hosszat sírnak és üvöltöznek s a temetés után hosszú élénk tor következik, s hogy végre a lakosoknak nagy hajlamuk van a kóborlásra. Néhány helynév egészen magyar hangzású, mint Penszék, Kuimez, Luk, Náva, Návaszék, Kalló, Barma, Feja stb. Nagy kár volna, ha e nyelv előbb elpusztulna, mielőtt azt szakértők egész részletességgel tanul­mányoz­hatnák”. (Horváth Mihály. Megjelent A Föld és Népei című kötetben 1881‑ben)

 

 

Pontszám:

 

 

5 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Ujgurok

 

Nem elég a nyelvi rokonságot nézni, ám tény, hogy nyomtalanul egy nép sem tűnik el. Lássuk, kik ezek az ujgurok!

 

HOL? Az ujgurok többsége a mai Kínai Népköztársaság határain belül él, de sokan élnek Kirgizisztán, Üzbegisztán, Kazahsztán területén.

NÉV Már maga az ujgur-szó gyűjtőnév, nem önálló népnév. Kínaiul a következőt jelenti a "wei wen er": "összekapcsolva öten".

A mai ujgurok ősei a Bajkál-tó és a Jenyiszej (Anya-sai, anya-folyót jelent türk nyelven) területén éltek, a kocsi-szó kaocs/gaoche alakban hasonló jelentéssel már megtalálható volt az egyik velük rokon népnél, akiket a "magas kocsik népének" neveztek.

SZOKÁSOK Az ujgurok vallják, hogy négy világtáj mellett a középpont a legfontosabb, amit a Nap- és sárgaszín-kultuszuk is bizonyít.

Az ujgurok íjas, lovas nép, akiknek ornamentikájában is sok rokon vonás található a miénkkel. Ilyen például az úgynevezett "turulmadaras tőr", avagy a hímzett virágmotívumokkal tarkított kerek sapka.

Táncuk nagyon elüt a kínaiakétól. Üvegest táncolnak, akárcsak mi.

Belenyilaznak temetés előtt a halott leendő sírjába, ezzel űzik el az elhunyt lelkére veszélyt jelentő, sírban ólálkodó szellemeket. A sztyeppei népek leszármazottai - így mi is - őrizzük ugyanezt a szokást, melyet Benedek István leírásai mellett nyelvünk is bizonyít: "neki lőttek."

Az ujgurok népi emlékezetében mint testvér élünk: egy kéretlenül érdeklődő ujgur Kasghar utcáján a következőket mondta a kutatóknak nemrégiben: "Látod, ezek voltunk mi, együtt nőttünk fel, együtt voltunk, de ti kétezer éve elmentetek nyugatra."

"Tulajdonképp hányan is maradtatok ott nyugaton?" - kérdezte egy másik. Miután megtudta, hogy milyen kicsi területen élünk - náluk sokkal kevesebben élnek sokszor nagyobb területen -, a következőket vázolta fel: "Akkor, ha visszajönnétek ide, itt még földet is kaphatna mindenki"

Az eredettudat a megtartó nemzettudat része, a hiteles történelmi tájékozottság erőt ad. Így legyen!

A vázlatot Dr. Bárdi László: Az ujgurok egykor és ma című tanulmánya alapján írtam.

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Hunzák, hunzakutok

Pontszám:

 

 

5 (2)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Grúzok, oszétek -->Jászok?

Elkezdődött. Illetve folytatódik.

"Orosz páncélosok vonultak be Grúziába. Az orosz állami tévé élőben mutatta, ahogy a hadoszlopok átlépik Grúzia határát. Grúzia csütörtökön indított támadást a szakadár Dél-Oszétia ellen, ami eddig is Moszkva támogatásával létezett."

Figyelem! Ezt írja a net az oszétokról: "Az oszétok kaukázusi népek, nyelvük az indoeurópai nyelvcsalád iráni ágához tartozik. Összesen hétszázezren lehetnek, ebből 515 ezren Oroszországban, százezren Törökországban, 65 ezren a szakadár Dél-Oszétiában és közel negyvenezren Grúziában élnek. Többnyire ortodox keresztények, de a szunniták is vannak köztük. Közeli etnikai rokonai a magyarországi jászoknak.

JÁSZOK: A jászok legközelebbi nyelvrokonai nem finnugor vagy török népek, hanem a Kaukázus vidékén élõ oszétok, akik a kereszténységet és a Bibliát már akkor megismerték, amikor még elõdeink egyes csoportjai is ott tartózkodtak. Az oszétok közvetlen elődei viszont fõként a szkíták (szittyák) és alánok, akik az ókorban keveredtek a szarmaták-kal, Hérodotosz szerint sauromáták-kal.

Rákerestem erre a kis népre, és hihetetlen, de Bíró András Zsolt kutatási eredményei jöttek ki, épp a mától aktuális Kurultajt idézte bennem:

Jászok - oszétek - „A legjobb magyarok a jászok.”

Bíró András legújabb genetikai eredményei nemcsak a kazakisztáni magyarokról szólnak. Az y kromoszóma vizsgálatok szerint a kazakisztáni madjaroknak a legközelebbi rokonai a kárpát-medencei magyarság, s a második helyen a Kaukázusban lakó oszétek - a jászok testvérnépe áll. Ezek a törzsek – mint a régészeti feltárások is igazolták – magas szintű kultúrát teremtettek. Fennhatóságukat Krisztus előtt 129 tájékán Szogdiára és Baktriára is kiterjesztették. Szembekerültek Iránnal, s harcaik során egészen a Kaukázusig nyomultak előre. Krisztus előtt 43-ban keletről a hiungnu törzsek támadása érte őket, egy részük menekülvén szétszóródik, de a birodalmat ez visszavonhatatlanul még nem rendítette meg. Ezek a törzsek – mint a régészeti feltárások is igazolták – magas szintű kultúrát teremtettek.

Nyelvi hasonlóságok:

asszony...........ahsin
gazdag............gezdug
híd...............hid
kert..............kert
keszeg............kesag ( hal jelentéssel )
legény............legven
verem.............verm

Folytatás Itt. Nagyon érdekes!

Már megint kiket sújt a Sors...

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Magyar Adorján - előszó

(Magyar Adorján könyvéből)

 

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kurultaj - Ázsia

A Kurultaj egy összmagyar találkozó: Ázsiában él ugyanis egy nép, akiket madjaroknak hívnak, és ezek a madjarok jönnek hozzák augusztusban.

VIDEÓÉRT kattins a képre!

Dr. Bíró András Zsolt antropológus olyan genetikai egyezésekre bukkant, amelyeket ezen az oldalon elolvashattok. Megtudhatjátok emellett, mi is tulajdonképpen ez a Kurultaj, és milyen nagy szabású dolgok történnek a magyarság életében úgy, hogy nem is feltétlenül hallunk róluk.

A kutatás egyik tanulsága: "Az SNP-analízis eredmények alapján valószínűsíthető, hogy a mai magyarországi lakosság egy részének az ősei és a kazakisztáni Madjar populáció ősei között valamikor a múltban (mai történelmi és régészeti tudásunk szerint legalább 1300-1500 évvel ezelőtt) genetikai kapcsolat állhatott fenn. A mostani Y-kromoszóma vizsgálat ad először egyértelműen meghatározható (mérhető), összefüggést és ezáltal konkrét kapcsolódási pontot a mai Kárpát-medencei magyar lakosság, és egy Urálon túli terület népessége között." (B.A.Zs)

 

Egy másik megdöbbentő bekezdés:

"Kumsikból Sagába, a rendezvény színhelyére utaztak az expedíció tagjai. Itt részt vettek a törzsi tanácskozáson, a hagyományos kurasz versenyen, a lófuttatáson, Baranta bemutatót tartottak, felavatták a „Magyarok Ősatyjának" szentelt mecsetet, megkoszorúzták a legnagyobb madjar hősök emlékművét, Karcag batir /bátor vezér/ síremlékét, részt vettek az esti kulturális fesztiválon és a helyi „aggszakal - ok" (törzsi vezető- fehér szakáll) gyűlésén. A nap végén egy közös testvéri szerződést fogalmaztak meg."

A rendezvényről a http://www.kurultaj.hu/ - n olvashatsz, amely a képek és a szöveg anyagának forrásául is szolgált.

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Sámándobok, szóljatok - szibériai népek

A kötet antikváriumból ITT megrendelhető. Nagyon ajánlom!

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Az ázsiai népek kutatója - Csáji László Koppány

(...)

Elsôsorban Afrika- és Ázsia-kutató útjai során eddig nyolc alkalommal végzett fôleg az ún. szellemi néprajz tárgykörbe tartozó kutatásokat a Himalájától Kurdisztánig és a Norvég lappföldig, a nyugat-afrikai berber sivatagoktól a magyarabok lakta egyiptomi núbiai és szinte lakatlan líbiai sivatagig, számos elzárt vidéken, ahol ismert és ismeretlen járványokkal, betegségekkel, rabló- és terrorista-csapatokkal, illetve csak gyalogosan leküzdhetô roppant távolságokkal kellett szembenéznie. Több esetben egyes olyan vidékekre is vezetett expedíciókat, ahol soha, vagy már emberemlékezet óta euro-atlanti utazó nem járt. Legnagyobb érdeklôdést kiváló útja a Himalája egyik elzárt völgyrendszerébe, a magar törzshöz vezetett, több száz kilométeres gyalogúttal a Himaláján keresztül, Nepál és Tibet határvidékére, többek között az anarchista kommunista Moubadi terrorzónán át. Olyan elzárt vidékrôl és népcsoportról hozott ekkor hírt, amely addig szinte teljesen ismeretlen volt az európai és amerikai kutatók és nagyközönség számára. Több érdekesség feltárása mellett (szinte bronzkori mûveltség, fejfák, tulipánmotívumos faragások a tornácos házakon, a hússzárítási és K-NY-i irányban tájolt temetkezési szokások, speciális sámántemetkezés, piros-fehér sávos zászlók, pentaton népdalok), elsôként jegyezte le a csodaszarvas-mítoszt a Himalájában, ráadásul annak elôzményével és folytatásával együtt, továbbá annak faluról-falura meglévô variánsait, és annak recitáló elôadásmódját is. A kám-magar törzs még nem alkalmazza a kereket, nem ismeri a kerámiát, a széket, az asztalt, és lényegileg bronzkori faluközösségi állapotban él. Ezen útja során 1997-ben Kôrösi Csoma Sándor emlékére egy olyan csúcsot nevezett el Száilá Szurendra Bura Magar kísérôtársával együtt a nagy magyar kutatóról, amelyet addig csak a környéken élô népcsoportok ismertek, és ezzel elsôként hódított meg egy olyan csúcsot a Himalájában, amelyet magyar kutató mászott meg - a helybelieken kívül - elôször.

2000-ben a Líbiai sivatagban végzett kutatóútja során eddig regisztrálatlan sziklarajzokra (többek között szarvas- és lóábrázolásra, illetve az ún. hullámdíszes kerámiákhoz hasonló stílusba sorolható geometrikus ábrázolásokra) bukkant sok száz kilométerre a benépesített Nílus-völgytôl, Balat és Qal-Amun oázisoktól délkeletre, ahova bár dzsipen jutott el, de a terepet már feleségével együtt gyalogosan derítette fel.

Költôként rendszeresen jelent és jelenik meg különbözô mûvészeti kiadványokban, többek között a NAPÚT, a Polisz, a Kalligram az Életünk, a quARTett, és más folyóiratokban. 2000-ben „DZSÁNKRI” címmel (himalájai magar nyelven jelentése ’sámán’) önnáló kötete jelent meg a NKÖM és a Magyar Millenniumi Alapprogram támogatásával, illetve a róla szóló és az általa a Himalájában készített felvételeken alapuló filmet a Duna Televízió készítette és mutatta be több alkalommal. Himalájai útjáról a hivatkozott mûben részletes néprajzi leírást ad, száz illusztrációval, foto-dokumentációval és két olyan térképmelléklettel, amely a terület eddig egyedülálló információit tartalmazza. Több napi- és hetilap, televízió- és rádiótársaság készített vele riportot és mutatott be róla monográfiát.

Jelenlegi kutatási témája a tohár, jüe-csi, hsziung-nu, zsuan-zsuan és dárd népek Kr. u. I.-V. századi történelme, illetve konkrétan a fehér-hun népvándorlás és e nép Karakorum-Pamíri továbbélése."

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kőrösi nyomdokain Ázsiában - magarok

- Kommunista gerillacsapatokkal, leprával, kolerával, többezer méteres hegyekkel, életveszéllyel szállt szembe a fiatal kutatócsoport, Csáji László Koppánnyal az élen.

- Csáji rengeteg külföldi forrást használt munkája során, éppen ezért elfogultsággal nem vádolható: Kiszely prof. az egyetlen hazai, akinek embertani munkáját is segítségül hívja.

- A magarok Nepál területén élnek, legtöbbjük átvette a hindu és egyéb vallást, nyelvet; egy egészen kis törzs él bronzkori körülmények között, aki tartja a sámánvallást és a temetkezést - halottégetés helyett, pedig az lenne a logikus, ésszerű ezen a terepen. Egyedülálló szokás errefelé a temetkezés.

- A magarok vidékét szinte soha nem közelíti meg fehér ember. Veszélyesnek, megközelíthetetlennek tartják, és nem került sokszor az érdeklődés középpontjába. (Védett terület, óriási hegygerinceken és völgyekben van.)

- A hunzáktól eltérően inkább a mongoloid, tibeties vonalat képviselik.

- Az elhunytnak kőből lélekszéket állítanak (náj), amibe ha beleül valaki, kapcsolatba léphet az elhunyttal.

- A sámán sírja kör alakú, kövekből áll, fenyőt ültetnek a kövek közé, de szent fának tartják a diót és a tölgyet* (!) is.

- A sírra piros-fehér szalaggal ellátott botot szúrnak.

- Ősi nomád hagyaték, hogy a halottakra való emlékezés nem a sírnál, hanem emlékhelyen történik.

- Kopjafákkal temetkeznek, amelyen előfordul a tulipánmotívum; megmunkálásuk a magyar hagyományhoz hasonló.

- A holttestet úgy helyezik a sírba, hogy a feje nyugat, a lába kelet felé legyen, a lélekszéket is így állítják be, hogy ha fölkel a halott, a hold vagy a nap felkeltét lássa.

- Gyásszínük a fehér.

- A sámán (dzsánkri) lélekszívó segítségével ki tudja az ember lelkét szívni, meggyógyítja, és visszahelyezi a testbe (a lélekszívó emberalakú, furcsa kultikus tárgy).

- A nevek mögött ott szerepel a származásra utaló "Magar" (Pl. Száliá Surendá Bura Magar)

- Hét törzsre vezetik vissza magukat, az egyik törzset Budának hívják.

- Mondájuk szintén Csodaszarvast üldöző testvérekről szól, ezt Csáji fedezte fel.

- Pentaton dalokat énekelnek, a doromb hangszert ismerik. Népi hangszerük még: dob, furulya, síp.

- Ornamentikájuk rokon jelleget mutat: napvirág, tornácmotívumok - famegmunkálási azonosságok.

- Nap- és Holdtisztelet, természetközeliség jellemzi őket; sámánizmusuk miatt többször álltak harcban a környező népekkel (lámaisták, hinduk, bönhívők).

- Helyneveik közül néhány: Belső-Magaria, Gur, Bihar, Dunai, Szera. Gurul: "nagy ragadozómadár".

- Közös szavaink például, bár Csáji nem nyelvész, a bak, a gomba.

- A magarok és különböző vérségileg rokon törzsek házasodnak egymás között, de önállóságukat, hagyományukat megőrzik. Más népekkel nem házasodhatnak.

- A pénznek náluk nincs értéke, csereberélésből élnek.

 

*lásd a druidáknál ugyanezt a szokást. Druida jelentése: tölgy.

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Kőrösi nyomában (Marton Veronika)

MARTON VERONIKA: KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR MEGKÖVETÉSE

Bevezetés

Magyarországon a tudományos felfedezéseknek csak akkor van hitele, ha ugyanazt felfedezik külföldön is. A magyar felfedezőt meg többnyire elfelejtik. Más nemzetek tudósai a saját nemzetükből valókat még érdemeiken felül is méltányolják. Eredményeiket örömmel használják fel és kürtölik világgá.
Nálunk a legszebb eredményeket is elvitatják egymástól, s mindenkit igyekszik lenyomni az a veszedelmes középszerűség, amely érdekcsoportokba tömörít minden tudományos hatáskört.

Kőrösi Csoma Sándor életműve sem kerülhette el "magyar" sorsát.
Az 1784. április 4-én született Kőrösi Csoma Sándor életéről, vándorlásairól, magyar vonatkozású felfedezéseiről, és a nekünk, magyaroknak szóló üzenetéről a lexikonokban számos adat található.

Erdélyországból elindulván hallatlan nélkülözések közepette jutott el Indiába. Az angol Moorcroft és Trebeck tanácsolására kezdett foglalkozni a tibeti nyelvvel. Pártfogásuk révén az angol kormány csekély, de rendszeres támogatása ellenében Ladakban, a zanskari zárdában a tudós Szung-je Pu Cong láma segedelmével 3 év alatt elkészítette a tibeti nyelvtant és a 40.000 szavas szótárt.

E felbecsülhetetlen szolgálatot ismerte el Japán, amikor az erdélyi székely-magyart 1933 február 22-én szentté avatta. Mindmáig ő az első és egyetlen európai, akit a buddhista világ szentnek, boddhiszatvának tart és tisztel.
Kőrösi a szótár és a nyelvtan elkészülte után 11 évig Kalkuttában, az Asiatic Society könyvtárában volt könyvtárnok. Tibeti és szanszkrit tanulmányait folytatva itt is készült lhasszai útjára. Tibet felé menet Darjilingben érte a malária-halál 1842 április 11-én.
Általában ennyit tud az átlagember Kőrösiről.


Kőrösi célja

A valóság kissé másképp fest. Kőrösi élete, munkássága az előlünk, magyarok elől rejtegetett titkok közé tartozik. Bárki bármit is mond, Kőrösi soha nem tett le arról, hogy megtalálja a magyarok rokonait. Bizonyíték erre élete és titokzatos halála. Szegénysége, becsületessége kerülőutakra késztette. Arról nem tehetett, hogy az emberi önzés és féltékenység időnap előtt kioltotta életét, tág teret adva a találgatásoknak.

Kereste a magyarok őshazáját, vagy nem kereste? Belátta-e tévedését, - ha ugyan tévedés volt - hogy hamis úton jár, amikor India felé veszi útját? Sajnálkozzunk-e hiábavalóan feláldozott életéért, vagy hajtsunk fejet előtte, és ismerjük el: fogadalmát híven teljesítette?

Kőrösi megállapította, hogy: "anyanyelvem a magyar rokon, nem szavakban ugyan, de alkotásban", azaz a nyelv logikájában, szerkezetében "a török, az indiai, a chinai, a mogul és a tibeti nyelvekkel", vagyis az ural-altáji nyelvcsaládba tartozik.

Az indoeurópai nyelvek és a szanszkrit nyelvrokonság

1786-ban az angol Jones, majd 1791-ben Bopp az összehasonlító módszer alkalmazásával kimutatta az indoeurópai nyelvek és a szanszkrit közötti nyelvtani hasonlóságot.

Mire Kőrösi elindult Indiába, általánosan elfogadtatott, hogy minden indoeurópai nyelv szanszkrit eredetű, csak a magyar és a finn nem. Kőrösi az angol szanszkritológusokhoz írt leveleiben már 1825-ben arról értesít, hogy "a szanszkrit alkotásaiban párhuzamos a magyarral, de eltér a többi indoeurópai nyelvtől." Kizárt, hogy a nyelvészek ezt ne tudták volna. Valószínű, a korabeli összehasonlító nyelvtudomány művelőit sérthette az indoeurópai nyelvek magyarral való rokonsága. Hát még az, hogy a magyar nyelv, ill. annak elődje e nyelvek alapja lehetett.

1849-ben a szabadságharc bukása után a testben-lélekben megtört magyarságra ráerőszakolták a finnugor származáselméletet. Ezért sugallják ma is, hogy Kőrösi Csoma Sándor hiába ment Indiába, a magyar vonatkozásokból semmit sem talált. És amit talált, gondos kezek eltüntették, munkáit agyonhallgatták.

Tibeti-szanszkrit-angol értelmező szótár

Kőrösi angolra fordított egy szanszkrit-tibeti értelmező szótárt, hogy könnyebb legyen az eligazodás a két nyelvben. Kézirata letisztázva, csinos, rendezett formában, nyomtatásra készen letétetett az Asiatic Society (a kalkuttai Ázsia Társaság) könyvtárába. Saját maga írta rá: 800 lap. 1910-ben adták ki. Hogy, hogy nem addigra már csak 686 + 20 lapnyi tartalomjegyzék és néhány üres lap maradt. Ez kb. 710 lap. Vajon hol van a hiányzó, Kőrösi említette 90 lap? Ki tüntethette el, és mit tartalmazhatott?

Személyes iratainak eltűnése a kalkuttai törvényszéki könyvtárból
Halála után a kalkuttai törvényszéki könyvtárba került a személyes levelezését, okmányait tartalmazó vasládika. Életrajzírója, Duka Tivadar még látta. Az iratokat lajstromba vette, de le nem másolta, mert el kellett utaznia.
Visszatérte után közölték vele, a ládikát és tartalmát kiselejtezték, mondván: nem nagy érdeklődésnek örvendett. Mindkét eset ékes példája magyar tudósok semmibe vételének.

Az indoeurópai nyelvelmélet csődje

Azóta maguk az indoeurópai nyelvészek - Trubetzkoy, Pittioni, Schegel, stb. - döntötték meg az évszázados dogmát, és elvetették a közös indogermán ősnyelv és ősnép létezését. Beismerték, hogy tévedésnek bizonyult azon feltételezésük, miszerint a szanszkrit lett volna az indoeurópai nyelvek őse.
Csak idehaza tartatik csökönyösen az indoeurópai, és ennek folyományaként a finnugor nyelvelmélet kizárólagossága.

A szanszkrit és a magyar nyelv kapcsolata

Kőrösi a magyar és a szanszkrit nyelv párhuzamaira, azonosságaira hívta fel a figyelmet.

Hogyan lehetséges ez? Kőrösi megállapította, hogy "a szanszkrit semmiféle nyelvvel nem mutat olyan rokon vonásokat, mint a magyarral…, amennyire különbözik minden más kelet-európai nyelvtől, olyannyira kimutatható a magyar nyelvvel való rokonsága." Majd látjuk, hogy e megállapítás okozhatta tragédiáját, halálát.

Mind a kortársak, mind a mai nyelvészek egyetértenek abban, hogy Kőrösi rossz helyen kereste a magyarok rokonait. Nem Tibetben kellett volna, hanem mondjuk az Uralban. Schmidt József kijelenti: Kőrösi annak ellenére, hogy 17 nyelvet ismert nem is volt nyelvész. Kérdem én: akkor mi a csuda volt? A Révai lexikon betetőzi: "néhány tibeti szó magyaros hangzása csábította" a magyarral való rokonság elképzelésére (kied-kend, gyúr, Stan-Isten).

Indiában mind fajilag, mind nyelvileg több népcsoportot lehet kapcsolatba hozni a magyarokkal:

A Karakorum mellett élnek a fehér hun utód hunzák, alapszavaik megegyeznek a mi, finnugornak tanult alapszavainkkal.

Ott vannak a bengáliak…

Szentkatolnai Bálint Gábor magyar szempontból figyelemreméltó megállapításokat tesz a tamilokról. Őt Keleten Kőrösi reinkarnációjának tartják.
Kortársai szerint Kőrösi készült a "magyar és a szanszkrit nyelv rokonságát bizonyító" mű megírására. A kézirat hagyatékában megvan:

Kőrösi Csoma Sándor szanszkrit-magyar szójegyzéke

1984-ben a Magyar Tudományos Akadémia gondozásában 800 példányban jelent meg. Ötszáz magyar szót tartalmaz szanszkrit jelentésével együtt. A hasonlóság is, de az azonosság is könnyen felismerhető. A kiadvány előszavában olvashatjuk, hogy ezen: "írása .. a szanszkrit és az indoárja nyelvek magyarral való hasonlításának kísérletére vonatkozik. Ez kétségtelenül kényes kérdés, amelyet csak óvatosan közelíthetünk meg."
Finnugor szempontból tényleg nem árt az óvatosság, mert egycsapásra megdőlhet az egész elmélet. De ha a magyar a nyelvek anyja, akkor egészen más. Akkor bizonyíték.

Ha Kőrösi azt mondja, hogy a lányka, a szoba, a béka, a szabla, a vasana, pataka, pata azaz út, ezek ugyanolyan jelentésűek a szanszkritban, mint a magyarban, akkor én Kőrösinek hiszek, bármit mondanak is finnugristák.

Gondolati rokonság van az út-pata (a magyarban lópata, de ez is kapcsolatban áll az úttal) és a pataka-patak között. Mindegyik szalagszerű, folyamatos vonalat jelent!

A magyar nép őshazája és a magyar nyelv eredete

1832 április 30-án Neumann báróhoz, az akkori londoni osztrák-magyar követhez írt levelében Kőrösi maga figyelmeztet:

"ha majd a magyar tudósok a szanszkrit irodalom bővebb ismeretére tettek szert, csodálkozandnak azon, mekkora rokonság van e régi nyelv és a mi anyanyelvünk között. A magyarság sok régi emléke megtalálható itt, amelyeket az elhagyott helyeken (vö: a vándorlások során elhagyott helyeken) ma már hiába keresünk."

Kőrösi befejezvén a tibeti szótárt és a nyelvtant Kalkuttába indult, mert ott "sok a szanszkritból tibetire fordított buddhista könyv, … e két nyelv segítségével jelentékenyebb anyagot tudok összegyűjteni a magyar régiségek megvilágítására."

Sabathuban az angolok kémnek nézvén feltartóztatták, majd útjáról és munkásságáról részletes beszámolót kértek.

Teesában (Tisza) a Pookdal zárdában a Kennedy századosnak írt 1825 május 25-i levelében beszámol eddigi munkásságáról, leírja a bizonyítékokkal alátámasztott megfigyeléseit, világosan feltárja a magyar nyelv és a magyar nép hovatartozását.

"Utazásom tárgya: kikutatni a magyarok első települési helyeit. Összegyűjteni történelmi tetteiket, megfigyelni a hasonlóságot, ami több keleti nyelv és a mi anyanyelvünk között van, mert a magyar nyelv pedig a szanszkrit vagy arabssal szemben nyelvészeti tekintetben nem áll alsóbb rangban.

Arábiának belsejében él még egy ősi tradíczió, mely azt tartja, hogy az arabok polgárosultsága egy oly néptől származik, mely Samarkand környékéről költözött közéjök. ( Ekkor még nem találták meg a mezopotámiai városokat, de Kőrösi a tibeti iratokban rábukkant a később sumirnak nevezett ősnépre. )
Európának a keleti és északnyugati részeiben sok nyoma találtatik a régi buddhizmusnak és a szanszkrit szavaknak az ottani népek között… e szavak a görög-római történetíróknál megtalálhatóak Thráciát, Macedóniát, a Duna két partján lévő Seriát, Pannóniát és Dáciát illetően.

Pannonia betűszerinti lefordítása e szanszkrit szónak: SARBAYA, ami gabonát, életet jelent. (Latinul: panem-kenyér, annona-gabona.)
Dácia annak a tartománynak a neve, amely szőlőben bővelkedik, származik ez a szanszkrit szóból: "dakh" vagy "dák" = szőlő, Dákia = szőlős.

A Dnyeper folyót a régiek Borysthenes néven ismerték, ez magyar szó. Herodotosznál szintén!

A vándor népeket nemcsak szkítának, hanem gétá-nak is hívták, ami azt jelenti járni, menni. ( Mintha a "jött" szavunk bölcsőjét találta volna meg! A mai indiaiak a lágyabb formáját, jata [dzsata] használják. )

Buddha szanszkritul Bhagvan vagy Tathagata, azaz "győzedelmes, egyenes úton járó." A "bhagvan" szót a buddhisták gyakran használják, ezt a keresztények "pagani"-nak hallották, és így is hívják őket. A tathagata szó megerősíti a "géta" szó "járó" értelmét.

A párthusokat Justinianus a scyták száműzöttjeinek hívta, ők ugyanazon nép, amely GETA név alatt Európában és Ázsiában is szerepelt. Miután Macedóniát meghódították a rómaiak, a parthusok a Duna felé vonultak rokonaikhoz. Vergilius így ír róluk: "Aut Ararim Parthus bibet aut Germania Tigrim" ( Vagy a párthus issza a Szajnát, vagy Germánia a Tigrist. )

Valami lehet benne, mert pár éve Wiesbadenben egy párthus herceg sírját tárták fel. A múzeumi magyarázat szerint a gallusoknál követségben járt párthus herceg volt. Szerintem valószínűbb, hogy a párthusok tényleg itt éltek Európában.

( A Wies kelta szó. Vizet jelent. A "Bada" szót kapcsolatba lehetne hozni a szanszkrit "pataka"-val. Ez ugyan feltételezés, de Wiesbadenben sok a forrás. )
A géták az ázsiai forrongások miatt eljutottak Rhodoszra és Krétára. Őket nevezi a történelem pelazgoknak.

Szanszkritul a sived vagy sifed fehéret jelent... a svédek nemzeti nevüket a szanszkritul beszélő szkíta népektől, azaz a gétáktől kaphatták.

A géták számra kevesen valának Európában, de kulturáltabbak voltak, mint a többi nép, ezért az európai nyelvek számos szanszkrit szót vettek át tőlük.
Buddha vallása sok nemzet között elterjedt. Erre utal a gót Odin vagy germán főisten Woden vagy Wotan neve (benne rejlik UTU a sumir napisten neve!).
Akár hiszik akár nem, Atilla bátyja, a mi Budánk neve is erre vezethető vissza, mert a szanszkrit Buddha - öreg, vén. Buddhát Budának ejtik "h" nélkül, mint mi Budavárát.

A tibeti irodalmi és tudományos művek a STAN GYUR és a KAH GYUR köteteiben vannak összegyűjtve.

A tudós világ tanulmányozza a régi buddhizmust, amelynek sarokköve olyan erkölcsi tanokból áll, mint a mi hitünké, azaz a felebaráti szeretetből:

Halljátok mindannyian e törvényt!
S ha hallottátok, el ne feledjétek:
Amit én magamnak nem kívánok,
Soha másnak nem teendem."

Kőrösi üzenete a magyaroknak

A mai magyar tudósok nem ismernek annyi keleti nyelvet, mint Kőrösi. Ezért, aki oly tanulmányokkal, amelyeket Kőrösi elénk tár, behatóan nem foglalkozott, ti. a szanszkrit, az indiai, a tibeti nyelvet nem mívelé, eljárását, eszméit, következtetéseit kellően nem értheti meg, érdemleges ítéletet felőle hozni nem tud. Manapság meg sem próbálják megszívlelni Kőrösinek a Tibeti szótár előszavában írt üzenetét, sőt el is titkolják előlünk:

"Saját nemzetének pedig a szerző büszkeséggel jelentheti, hogy a szanszkrit tanulmányozása sokkal hasznosabb a magyarokra, mint bármely más európai nemzetre nézve. A magyarok dús aknát találandnak tanulmányozásában, szem előtt tartva nemzeti érdekük, szokásaik, viseletük és nyelvük érdekeit, még pedig azért, mivel a szanszkrit nyelvnek alkotása, valamint több indiai nyelveké is nagyon párhuzamos a magyarokéval."

Párhuzamosságok a szanszkrit és a magyar nyelv között

"Előragok helyett utóragok." Tehát agglutináló nyelv.
"Az igetőből segédige nélkül egy hang, egy szótag hozzáadásával formálhatjuk az igealakot: cselekvő, szenvedő, óhajtó, gyakorító, visszaható formákat."

"A múlt és jövő idő képzéséhez nem kellenek a segédigék." (Az "el fogok menni" semmivel sem jelent többet, mint az "elmegyek.")

Kortársa, Torrens írja, hogy Kőrösi "különös említést tett a magyarországi helyek és hegylánczok neveinek szanszkrit eredetéről. Kijelentette, hogy minden földrajzi neve megtalálható Bengáliában."

Egy német kiadású India térképen 40-50 olyan földrajzi nevet találtam, ami itthon ma is használatos: Barna, Kókai, Kálna, Tura, Tisza, Buda, stb. A tibetieknek a dalai láma személyében megtestesülő védőszentjét AVALOKITESVARA-nak hívják. S tényleg, aki szent és igaz, az nem más, mint "A Való Hites Vára".

A jugar nép

Mindaz amit elmondtam nemigen került nyilvánosságra, bár a szakirodalom foglalkozott vele, de csak azért, hogy megállapíthassa: álmodozó, fantaszta volt. Hipotéziseket valós tényeknek állított fel, kiindulási pontja a magyarok eredetét illetően eleve téves volt.

Ez állításokat kortársa, Malan cáfolja meg: "Nem fürkészte a hipotézisek bonyodalmait, ahhoz ő túlzottan is jóeszű ember volt. Célját elérendni abban látta, ha a jugarok országát felfedezi. Ez országot meglelni hivé Lhassától és a Chám tartománytól északkeletre, China nyugati határán." Maga Kőrösi azt vallja, hogy "Tatárország Kína felé eső belső zugai azok a helyek kétség kívül, ahol a magyar törzs bölcsőit keresni kell:

"… azt a népet, amely Magyarországnak a nevet adta, ugornak hívták. Az arab, a török és a perzsa művekben említés tétetik egy közép-ázsiai népről, amely sok tekintetben hasonló a kelet felől Magyarországra jött néphez. Európának a szláv, saxon és germán nyelveiben azt, amelytől a mai Hungária veszi eredetét, hungarnak vagy jugarnak nevezték. E művekből kikövetkeztethető, hogy a jugarok országa a fentemlített vidéken terül el."

A Stan Gyur-ban talált útlevelek a Shambala-i Kalapsa városába szólnak. Ez Tibettől 20 napi járóföldre, a Jaxartesen túl a jugarok országában van.

Kőrösi őket tartja a magyarok legközelebbi rokonainak. A jugar oroszul ugor, az urali nyelvek egy csoportját jelöli. Meglepő módon e helymegjelölés azonos azzal, ahol Samuel Kramer a sumir Aratta várost véli felfedezni (ld. Aratta és Emelkar ura c. eposz), a Tolsztov-expedíció megállapítása szerint pedig Chorezmmel.

Ma a jugarok, azaz a 4800 lelket számláló sárga jugarok (sara jugar) ma keletebbre, a kínai Hszincsiang Ujgur tartományban élnek. E néptöredék temetkezési szokása olyan, mint a magyaroké volt a honfoglalás idején. Díszítőművészete, dallamkincse hasonló a miénkhez, étkezési szokásaik úgyszintén (Kiszely).

Kőrösi útja Lhassza felé"

Csoma Kalkuttában serényen tanulta a szanszkrit nyelvet, melynek szerkezetében valamint némely, abból eredett mai nyelvében is a magyarhoz igen közel eső rokonságot talált. S három esztendő múltán, midőn tanulmányai már gyümölcsözőre érnek, szándéka e tárgyról egy latin nyelvű munkát írni, és azt hazájának szíves elfogadásra ajánlani" - írja kortársa Malan.
Kőrösi elment a titaljai Jalpaiguriba és három évig tanulta Tibet nyelvét, hogy teljesítse hazájának és magának tett fogadalmát: Lhasszában, a könyvtárakban kutatandva ráleljen a magyarok és a hunok elődeire vonatkozó iratokra.

Kutatásai során feltétlenül találhatott utalást arra, hogy a tibeti könyvtárakban fellelhető a magyarok elődeire vonatkozó anyag, különben nem készült volna oda.

Útközben érte utol a halál. Arról nem tudunk, hogy korábban komoly betegsége lett volna. Kortársai nem említik. Edzett volt. Kalkuttai évei alatt a trópusi klímához is hozzászokhatott.

Tibet felé menet át kellett kelnie a Himalája lábánál, Titalján lévő, mintegy 10 angol mérföldnyi (=15-16 km) Térai mocsarakon. Ott valószínű meghált, mert aki ott megalszik, az maláriában bizton megbetegszik… és meghal. Naív magyarázat ez!

1. Kőrösi előzőleg 3 évet töltött nyelvtanulással Titalján, néhány mérföldre a Térai mocsaraktól. Kizárt dolog, hogy ne hallotta volna a bennszülöttektől, mily veszélyes a Térai.

2. Tényleg olyan ostoba volt, hogy lefordítván a tibeti orvosi könyveket semmibe vette a maláriás veszélyt!

3. Tanítójától a tudós orvos-láma Szungje Pu Congtól, Tibet kinevezett főorvosától ne tudott volna arról, hogy a Térain nem tanácsos éjszakázni!
Ilyen figyelmetlenséget egy frissen érkezett kutató elkövethet, de az évtizedekig Indiában élő ember bizony nem.

Végezzünk egy kis számítást!

Kalkutta és Darjiling között légvonalban a távolság kb. 500 kilométer lehet. A korabeli vízi és közúti viszonyokat tekintve Kőrösi 700 km-nél aligha utazhatott többet. Ez jó háromhetes út, mert egy ember gyalogszerrel, ha különösebb akadálya nincs, napi 26 km-es utat tud megtenni. A Térai-mocsarak mintegy 15-16 km-es sávban húzódnak a Himalája alján. Az átkelés a nehéz terepviszonyokat tekintve sem tarthatott 1 napnál tovább. Semmi sem indokolta az ottani éjszakázást, nem is szólva, hogy a hely sem volt ismeretlen, hiszen már másodszor járt ott. Ezt onnan tudjuk, hogy az évekkel korábbi titaljai útjáról részletesebb leírás maradt fenn.

Kőrösi Csoma Sándor első és második, egyben utolsó útjának összehasonlító adatai

Első titaljai útja

Második, Darjilingbe vivő titaljai útja

1835. december 14-én kapott útlevelet

1841. szeptember 27-én kapott útlevelet

Indulásának időpontja nem ismeretes. 1836. Január 20-án csónakon érkezik Maldába. Öt bennszülött kísérte. A viharos idő miatt útja viszontagságos.

Indulásának időpontja nem ismeretes. Előző útján a január ugyancsak viharos volt, ezért nem januárban indulhatott útnak, hanem csak február utolsó vagy március első napjaiban, mert az Asiatic Society titkárához, Torrenshez írt utolsó levelének kelte 1842. február 9. E levelet végrendeletének is tekintik.

Prinsep 1836. február 8-án Kalkuttában kelt levelét 1836. február 19-én kapta meg Julpaiguriban, tehát a kb. 600 km-es távolságra a postai küldemény 11 nap alatt érkezett meg. Számításba veendő a posta gyorsasága (az ún. váltott lovak módszer), ezért egy málhás menetnek a távolság megtételére legalább 16-18 napra volt szüksége.

A Térai-mocsarakhoz közeli Jalpaiguri kb. 100 km-re van Darjilingtól.
Az első titaljai utazása alapján 17-18 napnál tovább nem tarthatott Jalpaiguriig az út. Ehhez hozzá kell számítani a Térain való átkelést (1 nap).

Jalpaiguritól talán 100 km az út Darjilingig. E távolságot kb. 3-4 nap alatt tehette meg. 1842. március 24-én érkezett meg Darjilingba egészségesen, egyetlen szolgája sem volt beteg.

A fenti összegzés alapján Kőrösi február végén, március elején indulhatott el Kalkuttából. 20-24 napi utazás után érkezhetett Darjilingba. A szikkimi rádzsa küldötte ekkor meglátogatta és kifaggatta utazás céljából, hogy eldönthesse, méltó-e az útlevélre?

Időközben halálos betegséget kapott. Az észlelt tünetek maláriára utalnak. A malária lappangási ideje 9-16 nap. Ha visszaszámolunk, akkor a fertőzésnek közvetlenül a Darjilingba való megérkezés előtti vagy utáni napon kellett megtörténnie, mert az érkezés és a betegség jelentkezése között pontosan 14 nap telt el. Olyan területen kapta tehát a maláriát, ahol nem állt fenn a maláriás fertőzésnek még a veszélye sem.

Betegségének lefolyása:

1842. március 24.
Darjilingba egészségesen érkezik.

április 6.
Campbell meglátogatta
Tipikus maláriás tünetei voltak: hidegrázás, sárgás bőr, kiszáradt száj, magas láz, a maláriára jellemző ciklikussággal.

április 7.
Jobban volt. Elmesélte Campbellnek miért igyekszik Lhasszába.

április 8.
Campbell nem látta

április 9.
Campbell és Griffith meglátogatta: ekkor már nagyon rosszul volt.

április 10.
Jobban lett

április 11.
Reggel öt órakor meghalt

Ha valóban maláriás lett volna, akkor legalább 2-3 nappal korábban kellett volna a tüneteknek jelentkezniük. A malária tényleg hamar végez az emberrel. De Kőrösivel három lázroham végzett. A német kiadású "Fertőzéses megbetegedések" c. orvosi kézikönyv szerint is a Téraira jellemző ún. malaria tertiana 4-5-6 lázroham után viszi el a beteget, ami legalább egy héttel további szenvedéssel jár. Sőt, a komplikáció nélküli esetekben nem is végződik halállal! Kőrösinek csupán tipikus tünetei voltak! (O. Gsell - W. Mohr: Infektionskrankheiten, IV. Springer-Verlag, Berlin-Heidelberg-New York, 486-497. o.)

Nyugodtan ki merem jelenteni: Kőrösi Csoma Sándort megmérgezték! Úgy ahogy évekkel korábban Moorcroft-ot és Trebeck-et, nekik is hasonló tüneteik voltak, s nagyon hamar végzett velük a láz. A hivatalos jelentés szerint a bennszülöttek mérgezhették meg őket.

Várkonyi Nándor "Az elveszett Paradicsom" című művének 600-ik oldalán írja: "Kőrösi… beavatott volt", láma, "a tibetiek azt hitték, elárulta tanaikat az angoloknak, ezért amikor vissza akart térni Tibetbe, a határon megmérgezték." Várkonyi nem jelöli meg, honnan vette értesülését, mondhatnám úgy is: félrevezet.

Kőrösi soha nem járt Tibetben, csak Ladakban és Kasmirban, azaz Kis-Tibetben. Ez lett volna az első tibeti útja, emiatt folyamodott a szikkimi lámához engedélyért.

( Időközben felhívták a figyelmemet: Kőrösi biztos a magar népcsoport miatt tartott Szikkimbe, mert Lhasszába rövidebb út is visz. Darjilingba el sem kellett volna mennie. Szikkim akkoriban nem tartozott az angol fennhatóság alá, ezért a Tibet felé való áthaladást a szikkimi lámának kellett engedélyeznie. Az engedélyt pedig a legcélszerűbb volt Darjilingban az utolsó angol határállomáson megvárnia. Merő feltételezés csak, hogy a magarok miatt tartott Szikkimbe. E népet az eddig ismert leveleiben nem is említi. )
A bennszülöttek miért is ölték volna meg, amikor oly nagy tiszteletnek örvendett? Ha Tibetbe nem akarják beengedni, egyszerűen megtagadják tőle a beutazást, mint ahogyan az első titaljai útja alkalmával a szikkimi láma már megtette. Kőrösi halála nem a bennszülöttek, hanem az angolok érdeke volt!
Ekkortájt fogadtatott el, hogy a szanszkrit az indoeurópaiak ősnyelve. Kőrösi elmélete az indoeurópai-szanszkrit nyelvelméletet megdönthette volna. El kellett hallgattatni!

Indoklás:

1. Wilson, az Asiatic Society volt titkára mandátumának lejárta után Oxfordba került szanszkritológusnak. Szanszkrit kutatásaihoz igénybe vette Kőrösi felfedezéseit, hisz levelezett is vele. Így elsőkézből tudhatott a magyar népre és a magyar nyelvre vonatkozó kutatásairól. Levelezésük nem maradt fenn, legalábbis mi magyarok nem tudunk róla.

2. Kőrösi nem csupán vele, de a soron következő titkárokkal is levelezett. Bár nem volt közlékeny, mégis épp eleget hangsúlyozat, hogy feladata, végső célja a tibeti könyvtárakban a magyarok eredetének felkutatása.

3. Kínosan vigyázott, hogy a bennszülöttek ne nézzék kémnek, idegennek. Ezért első titaljai útján nem volt hajlandó az európaiak között lakni.

4. Soha nem járt Tibetben, hanem csak Ladakban és Kasmirban.

5. Málhájának nagyságát, könyveinek számát tekintve (Campbell részletesen közli) valószínűleg több kísérővel utazhatott. Más dolog, hogy Darjilingban már csak egy szolgája volt. Az előző útjához hasonlóan a megérkezésekor elbocsátotta a málhásokat.

6. Rajta kívül senki nem kapta meg a maláriát.

7. Campbellel együtt Kőrösit egy rejtélyes Griffith úr is meglátogatta. A Duka féle életrajz nem részletezi ki, miért ment Kőrösihez. Furcsa módon elhallgatja kilétét. Amúgy Duka mindenkinek, aki Kőrösivel találkozott, részletesen megírta a nacionáléját. Griffithről hallgat. Griffith egyszerűen csak odament. A Révai lexikon szerint: "William Griffith angol botanikus. 1810-1845. Meghalt Malakkában." (Griffith valóban botanikus volt, többek közt a himalájai selyemfenyő eredeti régi latin neve is őrzi Griffith nevét: Pinus griffithii… A szerk.)

Lehet, hogy volt némi köze Kőrösi halálához?

Duka az 1848-as szabadságharc után Angliába menekült. Orvos lett. A gyarmatokra, Darjilingba helyezték. Az élet kínálta lehetőséget kihasználva megfogadta, hogy felderíti és végigjárja Kőrösi Csoma Sándor útját. Áldozatos utánjárással ezt meg is tette. Nélküle még ennyit sem tudnánk Kőrösiről. Ennek eredménye az angolul és magyarul megjelent "Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai" c. munkája. (Hasonmás kiadása 1984-ben 1500 példányban jelent meg. Megjegyzendő, hogy Kőrösinek mind az MTA, mind pedig a British Museum tulajdonában lévő hagyatéka feldolgozatlan.)

Angol alattvalóként nem vetett volna rá jó fényt, ha az angolokat orgyilkossággal vádolja. Ezért csak a hivatalos, Campbell féle jelentés szövegét közli, de hagyja, hogy a sorok között olvassunk.

Befejezésül hajtsunk fejet Kőrösi Csoma Sándor előtt, és ne a kortárs-vetélytársak kikiáltotta hóbortos bolondnak nézzük, hanem tényfeltáró tudósnak, aki nem az 1848-49-es szabadságharcban, hanem a tudomány mezején halt hősi halált magyar hazájáért.

Győr, 1999. április 30.

Felhasznált irodalom

1. Baktay Ervin: Kőrösi Csoma Sándor. Gondolat, Budapest, 1963.
2. Bíró József: Kőrösi Csoma Sándor és a szabirok. Los Angeles, 1988.
3. Blaskovich Lajos: Őshaza és Kőrösi Csoma Sándor célja. Stádium.
4. Csetri Elek: Kőrösi Csoma Sándor. Kriteriton, Bukarest, 1984.
5. Duka Tivadar: Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai. MTA, Budapest, 1885. Reprint. Buddhista Misszió, Budapest, 1984.
6. Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról (levelek, okiratok, emlékiratok). Szerk.: Terjék József. KCST MTA, Budapest, 1984.
7. O. Gsell - W. Mohr: Infektionskrankheiten, IV. Springer-Verlag, Berlin-Heidelberg-New York, 486-497. o.
8. Jettmar, Karl: Die frühen Steppenvölker. Zürich, 1964.
9. Jókai Mór: És mégis mozog a Föld. Móra, Budapest, 1963.
10. Kalmár György: Hazai koszorú egy indiai síron. Népszabadság, 1974. IV. 28.
11. Kara György: Kőrösi Csoma Sándor. Akadémiai K. Budapest, 1970.
12. Kőrösi Csoma Sándor: Buddha élete és tanításai. Szerk. Bodor András. Kriteriton, Bukarest, 1982.
13. Laczkó Géza: Kőrösi Csoma Sándor. Atheneum, Budapest, 1900.
14. Mode-Chandra: Indische Volkskunst. Müller-Kniepenheuer Kiadó, Lipcse, 1984.
15. Révai lexikon. 1-20 kötet. 1911-1927.
16. Szilágyi Ferenc: Kőrösi Csoma Sándor levelesládája. Szépirodalmi, Budapest. 1984.
17. Kőrösi beszámolója Kennedy századosnak. 1825. május 5.
18. Dr. Gerard levele Fraser kormányzóhoz
19. Kőrösi Csoma Sándor B. H. Hodgsonnak. 1829. december 30.
20. Kőrösi Báró Neumannak, Ausztria követségi tanácsosának, Londonba.
21. Schöfft Ágoston levele. 1842 március 16.
22. Campbell levele (keltezés nélkül).
23. Kőrösi Csoma Sándor levele a nagyenyedi professzorokhoz
24. Kőrösi Csoma Sándor: A tibeti-angol szótár előszava. Kalkutta, 1834. december
25. Kőrösi Csoma Sándor: A tibeti nyelvtan előszava. Kalkutta, 1834. december
26. Szülejmanov: Sumer és Ázsia. Szathmári István, Garfield, 1977.
27. Urgeschichte der Menschen. Die neue Propylaen-Weltgeschichte. I. Berlin, 1936.
28. Tolsztov: Az ősi Chorezm. Ford. Balázs János. Hungária, Budapest.
29. Ungnad, Arthur: Subartu. Berlin-Leipzig, 1936.
30. Várkonyi Nándor: Az elveszett Paradicsom. Szépirodalmi, Budapest.
31. Wojtilla Gyula: Kőrösi Csoma Sándor szanszkrit-magyar szójegyzéke. MTA 1984.
32. Zajti Ferenc: Magyar évezredek. Móricz Zsigmond Kiadó, Budapest, 1943.
33. Zieme, Peter: Die Stabreimtexte der Uiguren von Turfan und Dunhuang. Akadémiai, Budapest, 1991. "

. "

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

A hun államszervezet

Köztudott, hogy a hun birodalom az ókori világ leghatalmasabb birodalma volt.

Tízes szervezet segítette irányítani a birodalmat, amelynek volt civil és katonai részlege is. A hunok nemzetségekben éltek, törzsi gyűléseiket kuriltájnak nevezték. Évi háromszor rendeztek országgyűlést, ahol is áldozatokat mutattak be, valamint megvitatták a birodalom ügyes-bajos dolgait. Ordunak hívták a birodalom középpontját, az uralkodó pedig danhu volt. A TUQI tudót, bölcset, tisztviselőt jelentett (már a Czuczor-Fogarasi-páros is rámutat erre). Avar és türk nyelven a tuden közigazgatási posztot jelöl.

A bán (a Magyar Királyságban az önálló körzettel rendelkező tisztségviselő) - szavunk (ld. Bánk bán) már a párthus és a perzsa nyelvben (mely kettőnek nem csekély köze volt egymáshoz) (ban), valamint más mai közép-európai nyelvekben is megtalálható.

A gyiukla hun szó szintén méltóságnév (dula/gula), amely más sztyeppeinépeknél is megtalálható, és a mi Gyula nevünk őrzi emlékét.

Nézzünk érdekességeket a törvénykezéseikből!

"Aki békés időben több mint fél shingre kihúzza a kardját, halálra ítéltetik. Akit lopásért ítélnek el, annak az összes vagyonát elkobozzák. Kisebb kihágásokért való büntetés a bokacsont zúzása. Komoly bűnökért halál jár. A börtönben senki sincs hosszabb ideig.(...)A bűnösnek kárpótolnia kell a megkárosítottat."

(Forrás: Sima Quian krónikája)

A vázlatot Obrusánszky Borbála tanulmánya nyomán írtam.

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Eredetmondák

Amikor az emberek farkasok módjára, bűnökkel a szívükben éltek, Isten özönvizet zúdított a Földre, amely minden embert elpusztított, Noét és családját kivéve.

Noénak három fia volt: Sém (a mai semiták, Ázsia lakosai), Kám (Afrika) és Jáfet (európaiak).

Jáfet kisebbik fiától szármatott egy óriás, Ménrót (Nimród), aki rokonaival egy tornyot épített volna Istenének, de az összezavarta a nyelveket, és a népek már nem értették egymást, szétszéledtek, Ménrót pedig Perzsiába ment, ahol megismert egy szép lányt, Enéhet (szarvasűnőt jelent a neve), aki két fiúgyermekkel ajándékozta meg őt - ők voltak Hunor és Magor (Magyar) (Tehát a hunok és a magyarok). Amikor már hosszabb ideig éltek itt, ez a föld nem tudta befogadni és táplálni őket, olyan sokan voltak, így Szittyaországba vonultak.

 

 

Ez a föld ligetes, erdős, sok-sok vadállattal. Hatalmas birodalom, amely a Volgától a Kaukázusig terjed.

A szittyák igen bölcs nép voltak: nem kívánták másét, mert mindennek a bővében voltak, a házasságot tiszteletben tartották: minden szittyának egy felesége volt.

Dáriust és Nagy Sándort is kiűzték földjükről, de a zsákmánnyal nem törődtek. Kemények voltak a harcban és gyors a lovon, az íjjal pedig úgy bántak, ahogyan senki a világon.

Az Északi-tenger körüli puszta erdőségben a napot csak júniusban, júliusban és augusztusban látták, mert kilenc hónapon át sűrű köd uralkodott. A sivatag hegyeiben kristályt találtak, az erdőkben griffmadár fészkel, és vadásszólyom költ, amelyet magyarul kerecsetnek hívnak.

(Kézai Simon és Anonymus nyomán)

Érdekesség ITT!

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Tündérmese?

- Miért pont fát tisztelünk Karácsonykor? A fa ösztönösen tudja, mikor kell kivirágoznia, ősi bölcsességet hordoz, amelyre felnéztek a természeti népek. A növényi gondolkodásban az élet szentsége van, gondoljunk csak a szinte lehetetlen körülmények között is megélő fákra.

- Milyenek voltak igazából az "Ősemberek"? Tisztelték a természet, az élet (lélek) és a bölcsesség (értelem) hármasát. Ez évmilliókig nyúlik vissza, és ellentétben áll a ma sulykolt primitív ősemberképpel. Az igazi ősi ember hite többek között a napvallás volt. Ma inkább a természet iránti félelmét hangsúlyozzák az ősembernek, nem pedig azt, milyen egységben élt vele.

-Mit ünneplünk a Téli napfordulókor? A legősibb ünnepet. A nappalok hosszabbá válnak. A hunok ekkor ünnepelték törzseik együvé tartozását. (Ünnepelték a szkíták, a szibériai népek, az egyiptomiak, a babiloniak is többek között.)

- Mi az a világfa? Régen Tetejetlen faként ábrázolták, és ez a fa a kozmosz, a világegyetem végtelenségét fejezi ki. Tehát az emberek tudták, hogy végtelen az univerzum (aranykori gondolkodás). A fák, mint a többi növény, a fény felé törekszenek. A növények királya a fa. A világfa képzetéhez a zenélést is társítják (román népmesében a 12 ágú tölgyfa minden ága zenél), ld. a népmeséket ("mozog a föld az énekükre".) A testet elhagyó lélek a világfán utazik.

- Hol van a világ közepe? A néphit szerint mindig az a világmindenség közepe, ahol állsz, hiszen felfoghatatlanul nagy, végtelen a kozmikus tér.

- Hol van a világvége? Ahol ég és föld összeér, ott áll a világhegy/világoszlop. Ez köti össze az eget a Földdel, ez a Föld forgástengelye. Itt nő a világfa, amely magasabb a világoszlopnál, és folyamatosan nő, mindig is nőtt. A világhegy tetején van a sarkcsillag, és itt lakik a főisten.

- Ki a főisten? Meglepő módon a népmesék Tündér Ilonája, aki madártársaival él a világhegy csúcsán (hollók, galambok, pávák, hattyúk stb. képeit ruházták rájuk), és általában csak ő változik át szép leánnyá, a társai pedig elviszik éjjel a termést a fáról (aranyalmák). (Érdekesség: A Heléna név magyar megfelelője: Ilona. Szép Heléna trójai édesapjának a neve: Tündar, görögösen Tündareusz.)

- De most akkor ki a Boldogasszony? Ő a világmindenséget jelképezi; az elhalást és a megújulást. Az asszony karján ülő gyermek maga a Nap. Zaraoszter vallása előtt Mezopotámiában, Örményországban, Szkítiában: Ana, Anu, Anahit (méd mágusoktól származó elnevezés), Anahita istennőt tisztelték. Gyémánt korona van a fején, négy fehér ló húzza szekerét. A Napisten Szeplőtelen Szűz Anyja elnevezés is gyakori.

 

- Mi az a kacsalábon forgó palota? A Kis Göncöl. Régi neve ugyanis Tündérasszony palotája. A Sarkcsillagé: Boldogasszony matullája (motollája). (Matulla= a fonásnál használt madárlábhoz hasonló, háromlábú tengely). Csak ez a csillag kering egy adott sarokpontja körül. E csillagkép mellett ott van a Sárkány-csillagkép is!

- Mi az az aranyalma? A révülő (mese)hős lélekutazással feljut az égigérő fa tetejére, majd amikor visszatér testébe, egyre kisebbnek látja a csillagképet, a kacsalábon forgó palotát. A csillagok az aranyalmák rajta.

- Mi az a lélekutazás? A Tejút régi neve: Lelkek Útja. A Csaba-monda szerint is a lelkek otthona a csillagösvény. A hős kiszáradó testét elhagyja az utazás (révülés) erejéig, majd visszatér a testbe (lásd: Platón írásait. (A görögök a lelket a szíktákkal való találkozásig felesleges, járulékos elemnek gondolták (ld. Meuli, E.R. Dodds szerzők műveit).

A lélekutazás legismertebb módszerei: - álom, életveszély, szerelem, tánc, zene - a zene is "kozmikus járműként" üzemel, egy másik világba repíti az embert (szerintem ez a katarzis érzésével lehet összefüggésben). Földöntúli hatalmakkal kerülünk kapcsolatba.

- Egyedi-e Isten-szavunk? A szó előfordulása más nyelvekben: Perzsául: jisdan. Hettitául:Istanu.Hattiul: Estan. Chaldeusul: Esta. Avesztaiul: Ista, Görögül: Észtia. És így tovább.

KARÁCSONY A szerző felsorol rengeteg népi hőst , istenséget (indus, egyiptomi, indiai, óind, burját, örmény, balti, oszét stb.), akinek a neve K...R-rel kezdődik, ezzel keresve a választ Karácsony-szavunk eredetére. Arra jut, hogy a K...R mindegyikük nevében a Nappal hozható összefüggésbe (mint kör).

A vázlatot Grandpierre Attila: Karácsony című kötete alapján készítettem.

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Belső-ázsiai hunok (Kiszely István)

A MAGYAR ŐSTÖRTÉNET KULCSA: A BELSŐ-ÁZSIAI HUNOK

A hun-kutatás nélkül nincs magyar őstörténet. Gyökereink olyan területekre - Belső-Ázsiába - vezetnek, amely terület múltját Európában nem- vagy csak alig ismerik. A hunokkkal kapcsolatban az antik történetírás az ókori földrajztudomány évezredes képtelenségeit ismételgeti. Ammianus Marcellinus (330-395) soha nem látta a hunokat, mégis az ő "leírása" vált Európában iránytadónak: "A hunok arca alaktalan?nem ismerik a meleg és főtt ételeket, gyökereket és nyershúst esznek, úgy élnek, mint a vadállatok?"- írja. Pedig ebben az időben volt már hiteles leírás a hunokról; Olimpiodorosz 412-ben járt követségben a hunoknál és Priszkosz rhétor 448-ban Hunniában és Attila udvarában tartózkodott.

 

Az ázsiai hunok

A "hun" szó mongol nyelven annyit jelent, mint "ember". A hunok ismert története valamikor a késő-bronzkorban kezdődik. A hunok őshazája a Góbi-sivatagtól északra talán a Selenga folyó völgyében lehetett, birodalmuk kezdetben a ma Kínához tartozó Belső-Mongóliában, Ordosz vidékén alakult ki, de a Kr. előtti II. században már a Tárim-medencétől az Iszik kölig és a Szaján-hegységtől a Bajkál tóig terjedt. A birodalom határai állandóan változtak. Ismert történetük a Kr. előtti első évezred elején kezdődik. A kínai Konfúciusz (Kung Csiu, Kr.e. 551-479) a hunokat senjün (csenjün) néven említi, mint olyan népet, amely már mintegy 350 éve a Góbi-sivatag peremvidékén él. A Kr. előtti IV. századi kínai forrásokban már gyakran találkozunk a hunokkal, akikkel szemben a kínaiak változó sikerrel harcolnak. A hunok ismert nagy fejedelme Mao-tun a Kr. előtti 200-as években egységes irányítás alatti erős államot szervezett, melynek fővárosa Karakorum környékén volt. Kr.e. 174-ben leigázta az ellenséges tunguz, a jüe-csi (tohár) az o-sun, majd sok más népet. Ez a hun expanzió mozgásba hozta Belső-Ázsia népeit és indította el a későbbi nagy népvándorlás első hullámát. Mao-tun ekkor levelet küldött a kínai császárnak írván: "mindezen népeket hunná tettem és az összes nyilas népek egyetlen családban egyesültek". Csang K'ien kínai vezér Kr.e. 128-ban a hunok fogságába került, onnan visszatérve megbízható - számunkra is igen hasznos - adatokat közölt a kínaiaknak a hunokról. Kr.e. 122 után Ho K'i-ping kínai vezér nagy támadást intézett a hunok ellen, aminek következtében a Hsziungnu Birodalom egysége a Kr. előtti I. század közepére fokozatosan csökkent és a hunok központja az Orhon, a Szelenga és a Tola folyók forrásvidékére húzódott vissza.

A Hun Birodalom ekkor kettévált:, az "északi hunok" más népekkel együtt Kr.e. 51 körül kínai vezetés alá kerültek, mint Kína hűbéresei a Csi-csi által kiürített Észak-Mongóliába, az Orhon-folyó környékére vonultak. E hűbéres viszony nem tartott sokáig, mert a kínaiak megtámadták a Belső-Ázsiában maradt hunok szállásterületeit; Kr.u.87-ben 200 000 hun hódol meg a kínaiaknak. Kr.u. 91-ben Keng K'uei tábornok ismét nagy erővel tört be a volt hun területre és ott győzelmet aratott. Az északi hunok egy kisebb csoportja áttelepült a mai Észak-Shanhszi tartomány területére és átmeneti vezetőválságok után Kr.u. 216-ban végzetes vereséget szenvednek. Kr.u. a IV. században alakult ugyan három kis utódállam - a "Korai Zhao", az "Északi Liang" és a "Kései Xia"; valamennyiük sorsa a beolvadás lett. A Han Birodalom bukása után Kr.u. 220 után az északi hunoknak Ordosz környékén újra sikerült függetlenségüket kivívniuk és ezt megszűnésükig meg is tartották; ettől kezdve - bár területükön továbbéltek - nem játszottak jelentős szerepet Belső-Ázsia történetében. Kínában 439-ben megszűnt az utolsó hun állam.

A hunok nagyobbik része - a "déli hunok" Csi-csi vezetése alatt megőrízte függetlenségét. A helyzet mérlegelése érlelte meg Csi-csiben azt az elhatározást, hogy a hozzá hű törzsekkel együtt Kr.e. 56-36 között elhagyja a hun nép ősi észak-mongóliai szállásterületét és a fojtogató gyűrűből a Dzsungár-kapun átkelve nyugati irányba a közép-ázsiai Turáni-alföld felé törjön ki. Előbb az o-sunok (vuszunok) országát foglalta el, majd az o-k'utokra (a későbbi ogurokra), a kienkunokra (kirgizekre) és a tinglingekre került a sor. Csi-csi tündöklése azonban rövid ideig tartott; a kínaiak vuszun és Kangkü-beli szövetségeseikkel elfoglalták Csi-csi székhelyét; Kr.e. 36-ban Csi-csi maga is az ütközetben halt meg. A nyugatra került valaha magashegységi hunok a Turáni-alföldön északi részének síkvidéki lakóivá váltak. Itt vereséget szenvedtek a szienpi néptől és ettől kezdve csak szórványos kínai adat van róluk, mert kikerültek a kínaiak látóköréből. Az utolsó részletes kínai leírás a sztyep népeiről a 350-et megelőző időből származik, amikor a források a kienkunokat és a tinglingeket említik; ez utóbbiak neve is lassan eltűnik és ti-li vagy tielö néven jelenik meg. A déli tinglingek kao-kü ting-ling vagyis "magas kocsijú tingling" nevet viselik. Ők azok, akik 350, a déli hunok Európába vonulása után az ő helyüket elfoglalják és ott 460-ig maradnak. A déli hunok új szállásterületükön időszakosan szövetségre lépnek Khorezm állammal. Kisebb csoportjuk déli irányba megy és Szogdián át Északkelet-Afganisztánba jut. A déli hunok a történelmi forrásokban már uar és/vagy hun néven szerepelnek. A Heftal-dinasztia után világosabb arcszínük miatt heftalita (hepta) vagy fehér hun (görögül: leukoi ounmoi) néven ismerik ezen városlakó hunokat. Prokopiosztól tudjuk, hogy a fehér hunok olyanok voltak, mint a "többi türk nép" és írásuk a "türk rovásírás" volt. Sun Yun a fehér hunok szállásait írja le, kitér állattartásukra, ruházatukra és ételeikre. A déli hunok zöme az Oxus és a Yaxartész folyók közötti Csu folyó és a Balhas-tó menti szállásterületükön újra megerősödnek és Kr.u. 350 körül nyugat felé indulnak. Elindulásuk oka ismeretlen; egyesek a soso nép támadásaira, mások a zsuanzsuanokéra gyanakszanak. A legvalószínűbb Balambér hódító szellemű uralkodó személye, aki észrevette, hogy a hunok nyugati szomszédai meggyengültek és a hunoknak e magaskultúrájú népek övezte területen nincs további terjeszkedési lehetőségük.

- A hsziungnu és a hun nép azonossága. A "hsziungnu" (xiongnu) népnév ebben a formában a Kr. előtti 318-ban jelent meg Észak-Shanxi területén egy ütközet kapcsán, majd Kr.e. 312-ben "xionanu" formában találjuk Loufan területén. Kr.e. 265-ben már a "hsziungnúk - az ázsiai hunok -" eljárásairól olvasunk. A Kr.e. 254-222 között élt Xi Wang már egyértelműen a hunokat nevezi hsziungnúknak, akik ellen Qin Shi-huang császár (221-210) a Nagy Falat emelte és Wang Zhao-jun kínai udvarhölgy a hun-hsziungnú bőrdobok hallatán kesereg. Zhang Guo Ce hsziungnúknak az összes "barbár" népet nevezi, majd ugyanő ezt a hu népekre vonatkoztatja, akikben a hzsiungnúk ősei, a "protohsziungnúkat" látjuk. A Kr. előtti II. évszázad végén élt Szemacsien már egyértelműen a hunokra vonatkoztatva ír a hsziungnúkról. A hun és a hsziungnu név azonosságáról a kutatók csak az elmúlt kétszáz évben kételkedtek; a francia J.L. De Guignes (1723-1800) a két név alatt értett nép azonosságát még természetesnek tartja. A tudomány mai állása szerint a kutatók többsége forráskutatásaik alapján újra azonosnak tartják e hsziungnu és az ázsiai-hun népet.

A hunok kultúrájáról

- A hunok nyelve. Ha a sinológusok valaha is a magyar őstörténettel foglalkoztak volna, messzemenő szakmai következtetéseket vonhattak volna le abból, hogyan "ment át" egy Kína szomszédságában élő néphez az a sok, a kínai nyelvben még ma is előforduló szó, amely a magyar nyelvben is megvan. A hsziungnúk nyelve ugyan török volt, de nagy kínai szókinccsel rendelkeztek (nű=nő, ma-ma=mama, papa=papa, lian=lány, kou=kutya, mao=macska, csi=csirke, ge=galamb, mi-feng=méh, luó=ló, pej=pej, sün=sün, pu-li=puli, sha-mang=sámán stb.) Priszkosz rhétortól tudjuk, hogy Attila tudott "gót" nyelven, Aetius barátjával latinul, a bizánciakkal görögül beszélt övéihez, pedig (az óbolgárral és a mongolra emlékeztető) "török" nyelven szólt. Az Attila udvarában levő személyek neveinek mind török jelentése van (Mundzsuk="gyöngy, ékszer", Öktar= "erős, hatalmas", Ajbárs="holdpárduc", Arqan="tiszta, szép", Hernek=hősember", Dengi(t)zik="tengerhez hasonló", Qaráton="fekete ruhás", Bársig="párduchoz hasonló", Kürsig="derekas, nemes", Eskam="nagy pap", Qilqil="szilárd jellemű", Ésle="a nagy öreg", Verik="erős", Blide="bölcs uralkodó". Mindebből egyértelműen megállapítható, hogy a fejedelmi nemzetségek tagjai török nevet viseltek, tehát a hunok, illetve a hunok vezető részének nyelve - amellett, hogy a hun törzsszövetség tagjai közül többen szaka típusú kelet-iráni nyelvet is beszéltek, - török volt, de a hun törzsszövetség keretében voltak, akik más iráni és altaji nyelveket beszéltek. A hsziungnúk török nyelvével jelenleg a pekingi török-kínai nyelv kutatásával foglalkozó intézetben foglalkoznak, amelynek vezetője Chen Zongshen professzor.

- A hunok vallása. A hunok legfőbb istene az Ég istene, a tengri chan (Tengrikán) volt, a többi isten-szerű lényt - a Napot, a Holdat, a Tűzet, a Vizet és a szent fákat - csak "tisztelték"; ezek alávetett szerepet játszottak vallási életükben. Tulajdonképpen egyistenhívők voltak, ahogyan minden sztyepi nép az. A tengri chan fia a mindenkori főkirály a tanhu. Hitük szerint a ló az ég állata, a szarvas pedig a Napé. Hitéletükben fontos szerepet játszottak az ősök, akiket a földi életben állatok testesítettek meg. Ősi hitük mellett Világosító Szent Gergely írta, hogy "a IV. században a hunok közül sokan tanulják a keresztény vallás tanait?" A hunok között a Kr.utáni V. század elején jelentős keresztény hittérítő munkát végzett Nicetas remesiani, Theotimus tomi püspök és Aranyszájú Szent János. Szent Jeromos 407-ben írta, hogy "a hunok is énekelnek zsoltárokat és a keresztény hit erősen terjed Skythiában". Zakariás rhétor írja, hogy "a keresztény hittérítők 523 táján hun nyelvre lefordított iratokat adtak ki, sőt a hunok közül sokan megkeresztelkedtek". Maga Attila is, - mint a legtöbb belső-ázsiai uralkodó - eltűrte, sőt támogatta a különböző ideológiákat és vallásokat.

- A hunok halottkultusza, mint minden nagyállattartó lovas népnél rendkívül jelentős. A halottakat többnyire koporsóba helyezik, sírjaikba sok használati tárgyat - fegyvereit, ruháit és ékszereit helyezik útravalóul. A halott szemét -, ha az életben is szemüveget használt - "halotti szemüveggel" látják el és az előkelők az eltávozott özvegyeit is vele temetik a sírba. A halott fölé földből to-lót - halmot - hordanak. Igen gazdag hun sírok Noin Ulából (Nojon Uul-ból) kerültek elő, ahol a régészek sajátos nemezszőnyegeket, selymeket, gyapjúszövetet, tükröt, nefrit-ékszert, lakkcsészéket, öntöttvas edényeket, csengőket, fegyvereket, lószerszámokat, kanalakat és földművességükre utaló eszközöket és az intenzív földművességre utaló gabonát (búzát, árpát és kölest) találtak. Az ordoszi Ahluhajdeng-i (Aluceideng-i) Kr. előtti IV-III. századból való fejedelmi sírban a Magyar Szent Koronához igen hasonló kör- és keresztpántos koponyát találtak, amelynek tetején a "behit kusi" - a "boldogság madara" volt; ilyen fejdíszt a belső-ázsiai hun fejedelmek viseltek. Hun sírból - a Kr.utáni II. századból származik a világ első zabla- és kengyel-lelete. Művészi kifejezéseikben az absztrakció fontos szerepet játszott; ezt az ordoszi szárnyas griffek és szarvas-oroszlán harcokat ábrázoló bronzok bizonyítják.

- A hunok írásáról a "rovásírás" fejezetben szólunk bővebben. A hun volt az első olyan nagyállattartó lovas nép, amelyről teljes bizonyossággal tudjuk, hogy volt írása, hiszen írás nélkül óriási birodalmukat sem kormányozni, sem igazgatni nem tudták volna. Ez az írás képezte a lovasnépek egyetemes írásának az alapját, amelyet a türkök, az európai utrigurok, kutrigurok és a magyarok is maguknak átalakítottak. A fehér hunokról feljegyzik, hogy szerződéseiket "fadarabkákra" jegyzik föl.

- A hunok földművessége és állattenyésztéséről a Kínai Évkönyvek tájékoztatnak bennünket. Innen tudjuk, ha a gabonatermésük nem volt számukra elegendő, azt kereskedelem útján szerezték be. Ugyanakkor, amikor a kínaiaknak szükségük volt búzára, árpára vagy kölesre, netán húsra, az állatokat tízezres nagyságban vásárolták a hunoktol, amiért porcelánt, tust, selymet, puskaport és más árucikket adtak. A kínaiak a hunoknak egy sajátos búzafajtájáról is említést tesznek. Állatállományuk (ló, öszvér, szamár, juh, kecske, szarvasmarha és teve) óriási volt. Amikor Kok-le király 39 000 hun foglyot ejtett, velük 50 000 ló és 600 000 juh is birtokába jutott. A mongóliai Najma Tolgoj és más lelőhelyekről az imént felsorolt állatok mellett nagy számban kerültek elő sertés-csontok is, ami fejlett, letelepedett életmódot, kézművességet és kereskedelmet feltételez. Nagy "echós-szekereiket" nem lovak, hanem szarvasmarhák vontatták. Az ivolgai hun telepen sok földműves-szerszám került napvilágra, melyek jelentős része jó minőségű vasból és bronzból készült. A hunok életében a vadászat csak fegyvergyakorlatnak és sportnak számított, hiszen földművességük és állattartásuk fedezte élelem-szükségleteiket.

- A hunok szállása, életmódja és viselete. A régebbi nézeteket, hogy a hunok "nomád állattartók" voltak revideálni kell, hiszen az utóbbi évtizedek régészeti feltárásai olyan állandó lakóépületekből álló településeiket hozták a felszínre, amelyek a földművesség, a kézművesség, a kézműipar és a kereskedelem középpontjai voltak (Noin-Ula, Najma Tolgoj, Ilmovaya, Pagy, Deresztuj, Nyizsnye-Ivolginszkoje gorogyiscse, Oglahati, Ivolga stb.). E lelőhelyek nagy részén a tartósítás vagy a száraz hideg vagy a száraz meleg miatt a tetemek és a textil-félék jól megmaradtak. Az ekepapucsok, a sarlók és az őrlőkövek mellett búza, árpa, köles is került elő. A sírokból finoman szőtt textilek és ruhák származnak. A férfiak és a nők egyaránt lábszár középig érő tunikaszerű, előrenyíló, térdig vagy combközépig érő jobbról balra záródó kabátot (kaftánt) viseltek, amely deréktól fölfelé fel volt vágva és amelyet övvel erősítettek össze. Általában kecskebőrből vagy textilből varrt hosszú nadrágot viseltek, amelynek szárát a bokánál összehúzták és bőrsaruba bújtatták. Télen a ruhák ujjának végét elkötötték és egyes részeit prémmel bélelték. Ruháik igen finom anyagból, selyemből, vászonból vagy gyapjúból készültek; ezeket színes hímzésekkel díszítették. Íjtartójukat a férfiak övükhöz erősítették, tarsolyukban tőr, kés, fenőkő, fésű és tűzszerszám volt. Fejüket csúcsos előrehajló cobolyprémes, cikádiadíszes görbe süveg, "sisak" fedte. A nőknél a nyakpereceknek rangjelző szerepe volt. Az előkelő férfiak kardkötőjét, saruszíját, lovaik zabláját arany borította és különféle drágakövek ékesítették. A női viselet jószerével csak a fej körüli ékszerek változatosságával különbözött a férfiakétól. Jellegzetesen a párosan ívelt fülbevalók, a borostyán és egyéb gyöngyökből fűzött nyakláncok, a páros hajfonat-díszek és a sárkányfejes nyakékek (kulonok). Ritkábbak a karperecek, gyűrűk, gyakoribbak az öv- és csizmacsatok. A hunokról belső-ázsiai szomszédaik jegyezték fel, hogy három dologról voltak híresek: 1. Nekik volt a legjobb gabonájuk (búzájuk) Belső-Ázsiában. Ha az ő földjeik nem voltak elegendőek, a hun sereg idegen földre ment, ott vetett és aratott, majd e területről eltávozott; 2. Nekik voltak a legjobb orvosaik. A legrosszabb orvosok a beteg embert orvossággal gyógyították, a jobb orvosok az egészséges emberrel is foglalkoztak, hogy ne legyen beteg és a legjobb orvosok az egészséges embereknek írtak fel gyógyszereket; 3. A hunoknak volt a legjobb konyhájuk. A kánoknak sajátos ételeket adtak, hogy oldják a hivatásukkal járó stresszt.

- A hun közösségi szervezet. A hun birodalom szokásjogon alapuló jogrendszerének nyomai, - miként minden belső-ázsiai nagyállattartó lovas népnél - a társadalom tagolódásának megfelelő szigorú etikettre engednek következtetni. A közemberek életét szigorú törvények szabályozták. Gazdaságukat saját méneseik és falvaik biztosították. A hierarchia családjogon érvényesült. A birodalom belső irányítását a kancellária, a külügyeket az előkelő követek segítették. A főhatalom a fejedelem (senjü) kezében összpontosult, aki abszolút engedelmességet követelt meg katonai kíséretétől. A nagykirály és családja mellett a kiválasztottak és a kísérők gyakorolták a hatalmat. A hadrenddel azonos szárnyakra oszlott a társadalom is. A 24 főméltóság 10 000 lovas fölött parancsnokolt. A nagyállattartó lovas népeknél a közösség alapegysége a család és a nagycsalád, amely a vérségi alapon összetartozók közössége. A következő nagy egység a nemzetség, amely az egymáshoz közeli- és távoli rokonságban levő, egy településhelyet elfoglaló és katonailag, valamint közigazgatásilag összetartozó családok együttese. Több nemzetség alkot együttesen egy törzset. A törzs vérségi, vallási, politikai, népi, katonai és kultikus zárt egység. A törzs feje a törzsfő, vagy fejedelem. Általában legnépesebb a vezető- vagy királyi törzs. A Kárpát-medencébe került hun törzsek száma 30 körüli lehetett. A törzsszövetség egymással rokonságban levő törzsek tömörülései, a későbbi törzsszövetségek már politikai és katonai célra való egyesülések. A hun törzsek a törzsszövetségen belül bal- és jobb szárnyra oszlanak.

- A hunok harcmodora. "A természet nem köti oly szorosan a kentaurt törzséhez, mint ahogyan a hun megüli paripáját" - írja Claudianus. A lovasnépek - a szkíták, a hunok, az avarok és a magyarok - taktikájukat a gyorsasságra és a mozgékonyságra alapították; ők felfedezték fel a gyorsaság nagy harci jelentőségét. A hunok harcművészetét a Kr. előtti II. században élt Szemacsien írta le a Történeti feljegyzések című munkája 110. fejezetében. A hunok a megtelepedett népek nehézkes paraszti hadai fölött fölülmúlhatatlan előnyt szereztek azzal, hogy lovon vágtatva egyenlő biztonsággal tudtak előre is, hátra is, oldalt is nyilazni. Nyilazva ide-oda repdestek az ellenséges arcvonal előtt, támadtak, majd hirtelen megfutamodást színleltek és csak akkor bocsátkoztak küzdelembe, amikor már megbomlasztották az ellenség tömör hadállásait. Csellel, nagyobb véráldozat nélkül szerettek győzni. A megbénult lakosság szemei előtt úgy jelentek meg, mint a szélvihar és úgy tűntek el, mint valami felrebbenő madársereg. A lovat szépen felnyergelték és díszesen felkantározták. Fő fegyverük az íj volt; a hunok bámulatba ejtették a nyugatiakat nyilazó művészetükkel. A közelharcban karddal, tőrrel, hajítódárdával és pányvával küzdöttek. Pusztai lovaik igénytelenek, kitartóak és sok fáradtságot kibíróak voltak. E lovak kiválóságát már a kínai Cs'ao Cso is elismerte. Harci lovaik a csatában való szerepük szerint fehér, barna, szürke és fakó szín szerint különböztek. A csatában a vörös ló volt az elővédé, a sárga a centrumé, a fehér a jobbszárnyé és a pej a balszárnyé volt; így a harcoknál a hadvezér könnyen áttekintette a csatamezőt. A hunok háborúba csak holdtöltekor kezdtek. A lovaglást és a nyilazást a hunok már gyermekkorukban elsajátították.

 

A zsuanzsuanok, a türkök és az ujgurok

A zsuanzsuanok (zsou-zsanok) eredetét nem ismerjük; egyes kínai kútfők szerint a zsuanzsuanok a hsziungnúkból - a hunokból - váltak ki, más nézet szerint a zsuanzsuanok nyugati szienpik vagy tunghúk, akiknek egy része Belső-Ázsiából 430-ban, más része pedig 555-ben nyugat felé rajzott ki. Belső-Ázsiában a IV-VI. századok között e terület urai voltak. Hadiszervezetük, földművességük, állattartásuk és ruházatuk ugyanolyan volt, mint a hunoké. A magyarság számára azért fontos e nép, mert az 568-ban a Kárpát-medencébe érkezett avar nép a zsuanzsuanokból és a uar-hunokból (varchonitákból) ötvöződtek.

Belső-Ázsiában a VI. század közepén a Zsuanzsuan Birodalom helyén új nép, a türk alakított birodalmat egységbe fogva Belső-Ázsia népeit Kínától Bizáncig. A kínai Csou su és a Szuj-su szerint valaha a hsziungnu törzsszövetség egyik törzsét alkották, vagy ők voltak a Belső-Ázsiában maradt hsziungnúk. Van felfogás, amely szerint a szienpíkkel azonosíthatók. A belső-ázsiai türk kánság 551-ben alakult, majd egy keleti - belső-ázsiai - és egy nyugati ágra szakadt, mely utóbbinak tagjai 571-ben már az az Amu-darjánál állomásozik, de öt évvel később a Krim-félszigeten találjuk őket. A Belső-Ázsiában maradt türkök kivívták ugyan függetlenségüket, de az ujgurok, a kínaiak, a tatabik és a kitajok elleni harcban erejüket vesztik. A türkök életmódjáról a kínai források ugyanazt írják, mint amit a hsziungnúkról és a zsuanzsuanokról írtak. Nagyállattartó, de emellett a földet is művelő egyistenhívő lovas nép volt a türk, táltosaik voltak, világképükben a világ rétegekre oszlott, ismerték a turul-eredetmondát, a csodaszarvast és írásukat "türk rovásírás" néven nevezték.

745-ben őrségváltás történt az Orhon-folyó partján. A türkök helyét az ujgur - kínai nevén hujho - törzsszövetség vette át, amely Harbaglan (Ordu-Balik) fővárossal 840-ig e terület ura lett. Az ujgurok a baszmilok és a karlukok szövetségében megdöntötték a türkök birodalmát, majd önálló birodalmat alapítottak. Uralkodójuk a "kilenc törzs (tokuz-oguz vagy kiu-szing) kagánja" nevet vette föl, ami világosan utal az ujgurok oguz származására. A Tang kori kínai feljegyzések szerint az ujgurok ősei a hunok, "akiknek nyelvét is beszélték". A módosított szogd írásból az ujgurok alakították ki az un. "hu-írást", amely később a mongolok és a mandzsúk írása lett. A kínaiak az ujgurokat "Belső-Ázsia arisztokratáinak" nevezték. 840-ben egy lázadó ujgur törzs behívta az ellenséges eltörökösödött kienkun kirgizeket, akik az ujgurokat délnyugati irányú távozásra kényszerítették; ennek ellenére az ujgur kultúra tovább fejlődött. Az ujgurok a 840-es évek után Kelet-Turkesztánba, a Tien-san vidékére érkeztek és városaik (Bes-balik, Turfán, Kashgár és Kucsa stb.) kultúrközpontokká fejlődtek; mai lélekszámuk 8-12 millió közötti. Az ujgurok egy másik csoportja Nyugat-Kanszuban lelt menedéket és a Selyem Úttól félrevonulva máig megtartotta ősi kultúráját, nyelvét és zenéjét. Ők - ma már csak mintegy 10 569-en - a jugarok (yugurok) vagy yükuk vagy sarig uygurok (sárga ujgurok), akikhez Kőrösi Csoma Sándor is indult. Ma a hegyek szabdalta Sunan Yugur Autonóm Megyében és a "Hexi-folyósó" síkságain élnek. Két csoportjukat yao-huernek és en-geernek nevezik. Ők őrzik legjobban a hajdani hsziungnu, illetve a belső-ázsiai türkök kultúráját; "élő múzeumnak" tekinthetők. Téli- és nyári szállásaik vannak, jurtjaiban ősi szokásaikat őrzik. Zeneviláguk igen közel áll a magyar népzenéhez, az ősi hagyományokat ételkultúrájukban is őrzik, halottaik emlékére kopjafákat állítanak.

Attila nagykirály

Annak az Attila-portrénak, melyet az első évezred egyik vagy "a" legnagyobb uralkodójának személyisége köré ellenségeinek gyűlölete és az európaiak rosszindulatú alkotó képzelete vont vajmi kevés köze van a valósághoz. A középkor keresztény szemléletében Attila Isten ostora ("flagellum Dei") volt, akivel Isten a bűnös világot sújtotta, pedig legnagyobb hőse volt annak a kornak, amelyben élt. Nevét évszázadok múltán is csodálattal és rettegéssel emlegették. Dante Attilát a pokolba küldte és a Michelangelo festette vatikáni sixtusi kápolnában Attilát az Isten is megfenyegeti. Milyen a valóságos Attila-kép? Theodóziosz császár a két hun főember - Edekon és Oresztész - követjárása után Maximosz vezetésével követséget küldött Attilához. E követségnek volt a tagja Priszkosz rhétor és Vigilász tolmács. Priszkosz leírja Attila európai szemmel nézve is pompás és fényűző palotáját, fürdőjét és lakomáját; a vendégeknek arannyal és ezüsttel volt terítve és az asztalok roskadtak a húsoktól és a kenyerektől. Attila személyének leírását Priszkosz elmondása alapján Jordanes őrizte meg. "Hatalmát büszke magatartása és kevélyen körüljáratott szemeinek parancsoló tekintete is elárulta?Elhatározásaiban szilárd, könyörgésre engesztelékeny és kegyelmes azokhoz, kiket egyszer hívei közé számított. Külsejében igazi hun, alacsony termetével, széles mellével, nagy fejével, apró szemével, ritka szakállával, lapos orrával és sötét testszínével egyesítvén magában nemzetének sajátosságait?" Jobban szeretett békében élni, mint fegyverrel uralkodni. Maga a római Onogesius úgy nyilatkozott, hogy inkább lenne szolga Attilánál, mint úr és gazdag a rómaiaknál.

 

Attila valahol a Duna-völgyben született Kr.u. 396 körül; gyermektúszként tizenkét évesen Honorius császár udvarába került, ahol megismerte a rómaiak kül- és belpolitikáját. Hazatérve egyesítette és megbékítette a hun törzseket és igyekezett a germán és szláv törzseket hatalma alá vonni. Az "Isten kardja" mítosz nevéhez fűződik; a számára küldött hegyével fölfelé a földből kiálló kardból Attila arra következtetett, hogy e karddal Isten kezébe adta a világ fölötti uralmat. Az auktorok elmondása szerint 700 000 lovast tudott hadirendbe állítani. 451-ben a Catalaunum-i síkságon Chalons-sur-Marne közelében szembekerült Aetius római lovastiszttel, aki cseretúszként Attila udvarában nevelkedett, de Attila visszavonta csapatait, mert sok jó harcost vesztett volna. Valentinianus császár húgát, Honoriát ajánlotta fel Attilának feleségül, de Attila azt visszautasította, Bizánc pedig 422-től adót fizetett Attilának. Rómát I. Leó pápa kérésére nem égette fel, mert erre őt az idős Róma püspöke kérte. 453-ban élete derekán meghalt utód nélkül, ahogyan a magyar történelem nagyjainál (Szent Istvánnál, Mátyás királynál stb.) ez azóta is megtörtént. Fiai - Csaba, Dengizik, Emnedzad, Uzindur, Gheism és Hernak - nem léptek apjuk nyomdokaiba; népük sorsának irányítására is alkalmatlanok voltak. Attilát valahol a Tisza mentén temették el; sírkamrájára -, mint minden hun uralkodóéra - halmot emeltek.

Attila a hun-germán szövetségi rendszer egységét akarta megvalósítani, ezáltal kiegyenlítődött volna Európa északi és déli felének egyenlőtlensége. Az Attila célkitűzéseit ismerő germán királyok a hun uralkodó halála után maguk is, majd később utódaik is ezt akarták megvalósítani, s ez a Karoling Birodalom keretében részben sikerült is. Attila joggal tekinthető az egységes kultúrájú Európa egyik megalapozójának, hiszen udvarában és célkitűzéseiben ott volt már az Európai Unió gondolata. Udvarában egyesült Róma, Bizánc, Germánia és a Hun Birodalom. Attila udvarában kancellária működött, tűrte és támogatta a különböző ideológiákat és vallásokat; Szent Jeromos írja róla 403-ban: "a hunok zsoltárokat tanultak" és nyelvükre lefordították a Bibliát. Attila megtanulta, hogy a legyőzötteket nem szabad porba sújtani, hanem sorstárssá kell fogadni őket. Attila palotájában római és hun fürdő működött és konyháján a hun ételeket éppúgy készítették, mint a germánt, a rómait vagy a bizáncit; hun bort és germán sört egyaránt fogyasztottak.

A hun-magyar és a hun-székely "azonosság" és "rokonság" kérdése

Kivétel nélkül minden ránk maradt középkori történeti munka - magyar szerzők tollából - egyetért abban, hogy a magyarság valamilyen formában a hunok rokona, a honfoglalás "második bejövetelünk" volt és a Kárpát-medencét Attila örökségeként vettük birtokba. Feltételezhetjük, bár bizonyítani nem tudjuk, hogy az Attila-hagyomány már megvolt a honfoglaló magyarságnál. II. Géza király apácává lett Zsófia húga bátyját "a hunok győzedelmes királyának" nevezi. Anonymus szerint a vezérek "választása Pannónia földjére esett, ugyanis azt hallották, hogy Attila király földje, akinek ivadékából Álmos vezér, Árpád apja származott". Kézai Simon szerint pedig Attila halála után fia, Csaba "visszatért Szkítiába apja népéhez és rokonaihoz", de háromezren a Kárpát-medencében maradtak, székelynek nevezvén magukat. "Midőn értesültek arról, hogy a magyarok ismét Pannóniába költöznek, elébük mentek". A Képes Krónika szerint pedig "A magyarok, vagyis a hunok másodszor is elfoglalták Pannóniát". Thuróczy János és krónikástársai a magyar történetet a hunokkal kezdik, Oláh Miklós 1537-ben a székelyekről írja, hogy "a hunok leszármazottai", de ezt olvassuk Farkas Andrásnál 1538-ban, Székely Istvánnál 1559-ben Heltai Gáspárnál 1575-ben, Bornemissza Péternél 1578-ban és Szenczy Molnár Albertnél 1621-ben; "Magyar népünknek a hadierény örökkétartó dicséretét fegyvereivel és katonai bátorságával Attila király nyerte el". E szellemben ír Zrinyi Miklós 1651-ben, Bessenyei György 1773-ban, Csokonai Vitéz Mihály 1802-ben, Virág Benedek 1804-ben és sokan mások. Így vélekedtek a magyarokról a külföldi szerzők is. Regino prümi apát a honfoglaló magyarokat hunoknak nevezi és Viterbói Gottfried 1185-ben és 1189-ben Attiláról, mint magyar királyról emlékezik meg.

A történettudomány csak a kiegyezés utáni években "bizonyította be", hogy a hunok és a magyarok között nincs rokonság és a hunok történetét ettől kezdve elválasztották a magyar történettől. E "történészek" azzal érvelnek, hogy a rokonsági tudat csak a honfoglalás után vált a magyarság előtt ismertté és krónikásaink a külföldiektől vették át ezt a hiedelmet. Ezen nézeteiket azért alakították ki, mert a mesterségesen gyártott finnugor származtatási elmélettel a hun-magyar kapcsolat nem magyarázható. És itt a finnugor nyelvészeti iskola súlyos bűnt követett el azzal, amikor pusztán filológiai alapon beavatkozott történelmi, néprajzi és embertani problémák megoldásába. Márpedig Attilát és hunjait igazán csak a magyar ember és a magyar tudomány értheti meg. A nyugati történetírás közömbösségével és értetlenségével pörbe szállni csak az igazi magyar és nem a monarchista-marxista történettudománynak lehet joga.

A hun-székely azonosság tudata történelmi tényen alapszik. Kézai Simonnál és a többi krónikánkban kevés változattal olvassuk, hogy a nagy "összeomláskor" 3000 hun a Chigle- (Csigle-) mezejére menekült és, hogy az ellenséges pannóniai népek fel ne ismerjék bennük az ősi ellenséget, zatuloknak nevezték magukat. Csigle-mező az erdélyi Mezőségben van; Mezőbánd, Mezőménes és Bazéd határánál húzódó dobsort ma is Csiglának nevezik; az alján húzódó térség neve pedig Csigla-mező volt. A hagyomány szerint az ottmaradt hunok innen népesítették be Erdélyt - utódaik a székelyek.

Pontszám:

 

 

5 (1)

Jelentkezz be a szavazáshoz!

Keresés

Régi bejegyzések

• Jelen
• 2009. december
• 2009. április
• Az összes »

Utolsó kommentek

• Kőrösi nyomdokain Ázsiában - magarok, osrokonok: Kedves János! Úgy tudom, nem erről a vidékről való magarok... »

• Kőrösi nyomdokain Ázsiában - magarok, Sárközi János: Érdekes, eddig úgy tudtam hogy a Magarok az Aral tótól... »

Legtöbb komment

• Kőrösi nyomdokain Ázsiában - magarok (2)

A legjobbak

Kategóriák

Linkek

• HUNLIGHT
• KURULTAJ